Fesztivál a Csobánkán - 2013. november 08.

Jó hagyomány folytatásaként, ez évben is megrendezésre került a III. kerületben lakó idősek művészeti fesztiválja. A november 07-ei és 08-ai rendezvénynek a Csobánka téri Közösségi Ház adott otthont.

Mindkét napon Müller Istvánné, az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője köszöntötte a megjelenteket. A rendezvényen megjelent Menczer Erzsébet, a városrész országgyűlési képviselője is.

A fesztivál célja, hogy lehetőséget biztosítson a kerületben lakó idős emberek színpadi megjelenésére. Elsősorban a nyugdíjasklubok tagjai mutatták be műsorszámaikat, de minden - a kerületben lakó - nyugdíjas számára nyitott volt a rendezvény.

A fesztiválon 63 produkciót láthattunk. Volt, aki saját – e célra írt - szerzeményét adta elő, láthattunk saját koreográfiájú tánckompozíciókat is. Emellett több ismert (és kevésbé ismert) szerző műveiben is gyönyörködhettünk.

A moderátor sorra szólította színpadra a fellépőket. Az egyszerűtől az igényesen (már-már profi módon) kidolgozott, összetett jelenetekig, váltogatták egymást a műsorszámok. Minden szereplőn látszott, hogy nagyon felkészültek, és élvezik, amit csinálnak, természetesen mi nézők is jól szórakoztunk.

Kiemelt figyelemmel kísértem a Víziorgona Idősek Klubjának szereplését:

Elsőnek Szépvölgyi Gáborné harmonika „művészünk” mutatkozott be. Orosz fantázia című előadása jó alapot adott a többi fellépőnk számára is.

Tánccsoportunk gyönyörű ruhákban lépett fel, a bemutatott táncuk (menüett) méltán kapott nagy tapsot.

Schmera István volt klubunk következő fellépője. Citera kísérettel előadott dalaival aratott sikert.

A Vízi Énekkar is kitett magáért, szép népdalokat hallhattunk tőlük.

Klubunk utolsó fellépője Szabó Pál volt. A „Hegedűs a háztetőn” című darabból a „Tejes ember” dalát adta elő. Nagy siker volt. A zsűriben helyet foglaló Bozsó József színművész úr külön kiemelte a nagyszerű előadást.

A háromnapos rendezvény alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.

Budapest, 2013. november 08.

Molnár Béla

Idősek Világnapja - 2013. október 08.

Idősek köszöntése a Víziorgonában

„Csak folytasd minden dolgodat.
Úgy tégy, mintha örökig élnél!
Hinned is kell, hogy így igaz.
Megérik majd munkád gyümölcse,
Kertedből kipusztul a gaz...
Teremtő zápor hull a földre,
Jogod van fényre
És örömre....”

Várnai Zseni

A jó hagyományok folytatásaként, 2013-ban is megemlékeztünk az Idősek Világnapjáról. Október 08-án e nemes esemény megünneplésére gyűlt össze több generáció a Víziorgona utcai Idősek Klubjában - a Nyugdíjasházban.

Az ENSZ közgyűlése 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idősek Világnapjává, azóta a világ legtöbb országában e napon köszöntik az időseket. A világnappá vétellel az ENSZ célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a méltóságteljes időskorra, hogy mennyi nehézséggel kell megküzdeni e korosztálynak.

Az ünnepségen, jelenlétével megtisztelt bennünket Bús Balázs polgármester úr, Menczer Istvánné, a városrész országgyűlési képviselője, valamint Müller Istvánné az Óbudai Szociális Szolgáltató Intézmény vezetője is. Továbbá megjelentek a kerületi Önkormányzat illetékes szakterületének munkatársai, és a kerület más Idősek Klubjainak képviselői is.

A szép környezetben terített asztalokkal (rajtuk üdítő, bor, pogácsa, gyümölcs) fogadtak bennünket.

A kerület megjelent vezetői, valamint az egyházak képviseletében Gábor Atya köszöntötték a megjelenteket, majd következett a Bárczi Géza Általános Iskola tanulói által előadott jelenet, amelyből „megtudhattuk”, hogy a fiatalok hogyan látják az időseket.

Végül a műsor fő száma, két fiatal előadóművész, Kiss Tünde és Kökény Péter kettőse következett. Temperamentumos előadásukkal, ismert és népszerű dalokkal nagy tapsot arattak. Több számot velük együtt énekelt a közönség. Tudták, hogy hol vannak, a jelenlévők milyen dalokat szeretnek. Mindenki jól szórakozott.

A műsor befejeztével jöttek a finom falatok, majd következett a zene és a tánc. A Borvirág együttes szolgáltatta a talp alá valót, a tőluk megszokott jó színvonalon.

A jó hangulatú rendezvénynek este hat után lett vége. Mielőtt mindenki hazatért volna, néhányan segítettünk az aula hétköznapi állapotába történő visszaállításában. 

Kellemes színfoltja volt az ünnepségnek négy vendéglátóipari tanuló lány, akik az ételek-italok felszolgálásában segítettek a klub dolgozóinak.

Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.

Budapest, 2013. október 08.

Molnár Béla

Szentendrei kirándulás - 2013. augusztus 01.

Szentendrén jártunk

A Víziorgona Idősek Klubjának tagjai 2013. augusztus 01-jén szentendrei kiránduláson vettek részt.

A település története egészen a római birodalom idejére nyúlik vissza, Marcus Aurelius kedvenc katonai tábora volt itt. Legújabb kori történetét pedig a XVII. század végétől származtatjuk. Magyarország ekkor szabadult fel a török uralom alól, és részben elnéptelenedett. A hiányzó lakosság pótlására, különösen a Duna völgyében, sok délszláv család telepedett le, megalapítva az ortodox vallású hívők hazai központját. A város délies hangulatú, barokk polgárházai e kor emlékét idézik.

A HÉV végállomástól gyalog indultunk el, végigsétáltunk a város főutcáján egészen a főtérig. Itt található, többek között a Szentháromság-szobor és Magyarország legősibb szerb ortodox temploma. Majd felsétáltunk a Szerb Ortodox Múzeum- és templom kertjébe (ezekbe időhiány miatt nem tudtunk bemenni). Sétánk továbbra is felfelé – a templom dombra – vezetett. Itt megtekintettük a katolikus templomot, amely a város egyik legrégebbi műemléke.

Visszatértünk a Fő térre, onnan vezetett utunk a Bormúzeumba, ahol – szakértő vezetéssel – megismerkedhettünk az ország kiemelt borvidékeivel, borfajtáival.

Rövid szabadprogram következett, amibe egy kis séta és sörözés is belefért. Ezt követően a Korona étteremben megebédeltünk, majd megnéztük az étteremből is megközelíthető Mikro Csodák kiállítását.

Ezzel a kirándulás szervezett része véget is ért, a többség, szabadprogram keretében városnézést, közben különböző múzeumok megtekintését választotta. A mi csapatunk a Marcipán Múzeumot vette célba, majd a délelőtt megismert módon visszaindultunk Budapestre.

Szentendre jórészt dombokra épült gyönyörű kisváros, a sok szűk, keskeny, sikátoros utcáival mediterrán hangulatot kelt. Ortodox templomai, népművészeti boltjai, macskaköves utcácskái, hangulatos éttermei és teraszos kávézói sok látogatót (kirándulót) vonz. A belvárosban lépten-nyomon külföldiekkel találkoztunk.

Kiemelt látnivalók között szerepel a Skanzen is, amelynek bejárásához egy egész napra lenne szükség. Ennek meglátogatása most nem is volt célunk.

A városnak jelentős kulturális értéke az 1929-ben alapított művésztelep, ahol ma is több mint kétszáz képző- és iparművész él és dolgozik.

A kirándulás során jelentős segítséget kaptunk klubunk egyik tagjától, Schiller Ödöntől, aki az étteremben, a Mikro Csodák kiállításán és a Bormúzeumban – anyagiakban is kifejezhető mértékben - kamatoztatta személyes ismeretségét.

A kiránduláson sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.

Budapest, 2013. augusztus 01.

Molnár Béla

Szomszédolás a Harrerban - 2013. június 12.

2013. június 12-én reggel a Víziorgona Idősek Klubjának tagjai útnak indultak a Harrer utcába. Az ottani klub vezetője hívott meg bennünket egy kis szomszédolásra. Nem mentünk üres kézzel, szép műsorral készültünk meglepni vendéglátóinkat, ők kávéval és édességgel fogadtak bennünket.

Mikor mindenki elfoglalta helyét, a két klub vezetője köszöntötte a megjelenteket, jó szórakozást kívántak, és kezdődhetett a műsor.

Bevezetésnek Schiller Ödön saját szerzeményével köszöntötte a résztvevőket.

Következett Schmera István, aki két – régmúlt idők hangulatát idéző – dalt adott elő, az egyikben a Vízi-vokál kíséretében. Pista Bácsi mindkét dallal nagy sikert aratott. A hallgatóság – a második számnál - vele együtt énekelte a refrént, hogy „ingyen vinném magát és minden cukros babát a pesti oldalról Budára át”.

Újabb énekes, egyben újabb taps következett, Szabó Pál szép nosztalgia számokat énekelt, az egyikben Hofi Gézát is megidézte.

A két énekes hangszeres kíséretét klubunk egyik hölgy tagja, Szépvölgyi Gáborné biztosította harmonikával. Ő ezt követően még szólóban is előadott néhány számot – ugyancsak nagy sikerrel.

Szűcs Györgyi magas színvonalú előadásában József Attila Dunánál című versét hallgathattuk meg.

Záró számként jött a tánccsoportunk. Tőlük a „Baj van a részeg tengerésszel” című szám dallamára-szövegére bemutatott táncot láthattuk. A saját maguk által készített matróz-ruhában léptek fel, és a tánc koreográfiáját is saját maguk állították össze. Látványosan idézték fel a matróz-élet mindennapjait. Nagy tapsot kaptak.

Ezt követően – ráadásként – a tangóharmonikásunk ismét színre lépett. Népszerű dalokat játszott, olyan sikerrel, hogy néhányan még táncra is perdültek.

Végül a vendéglátó klub vezetője megköszönte a részvételünket, majd finom lecsóval leptek meg bennünket, és még egy kis bor is került az asztalokra.

Azt hiszem, hogy minden résztvevő kellemes élménnyel térhetett haza. Az ilyen találkozások, a klubok (nyugdíjasházak) közötti kapcsolatépítésben is nagyon hasznosak.   

Az ünnepség alatt sokat fotóztam, és a felvett digitális képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat, továbbá az Internettel nem rendelkezők számára is igyekszem a képeket elérhetővé tenni.

Budapest, 2013. június 12.

Molnár Béla